Mennyire szükséges korlátozni a szénhidrátbevitelt?

A tudományos szakirodalom szerint a policisztás ovárium szindrómás nők 65-70%-ánál áll fenn inzulinrezisztencia. Természetesen az inzulinrezisztencia mértéke egyénenként eltérő. Vannak enyhébb, és vannak kifejezetten súlyos esetek. Bár az orvosok előszeretettel javasolják a gyógyszeres kezelést, az inzulinrezisztencia elsődleges terápiája a dietoterápia kellene, hogy legyen. De mit jelent mindez a gyakorlatban?

Az inzulinrezisztencia dietoterápiája

Az inzulinrezisztencia lényege az, hogy a sejtek ellenállóvá válnak az inzulin hatásával szemben, ezért a hasnyálmirigynek több, és több inzulint kell termelnie ahhoz, hogy a vércukorszintet a megfelelő tartományban tudja tartani. Az inzulinrezisztencia tehát magas inzulinszinttel jár (hiperinzulinémia), ami hosszú távon hízáshoz és egyéb egészségügyi problémákhoz vezethet.

Mivel az inzulintermelés legfőbb kiváltói a szénhidrátok, az inzulinrezisztencia diétájának alapvető szempontja a szénhidrátbevitel minőségi és mennyiségi szabályozása. A minőség tekintetében azt érdemes szem előtt tartani, hogy a szénhidrátforrások legyenek teljes értékűek, minél kevésbé feldolgozottak, lehetőleg lassú felszívódásúak és magas tápértékűek.

A mennyiségi szempont ennél bonyolultabb, hisz nincs mindenkire ráhúzható sablon. A szénhidrátbevitelt mindig egyénre kell szabni, amihez számos tényezőt figyelembe kell venni. Ebben a cikkben most csak az egyik faktorral fogok foglalkozni, de éppen ez a legfontosabb tényező: az inzulinrezisztencia mértéke.

Inzulinrezisztencia és szénhidrátbevitel

Alapvetően azt lehet mondani, hogy minél súlyosabb az inzulinrezisztencia, annál szigorúbb szénhidrát-korlátozásra van szükség. Olyan ez, mint tejcukor érzékenység, vagyis laktóz intolerancia esetén. Minél kevesebb laktózt tolerál az illető, annál szigorúbban kell korlátozni az étrend tejcukor-tartalmát. PCOS-ben is aszerint érdemes meghatározni a szénhidrátbevitelt, milyen az egyén glükóz toleranciája.

Honnan tudjam, mennyire vagyok inzulinrezisztens?

A legtöbb esetben már a tünetek alapján is következtethetünk az inzulinrezisztencia mértékére. Az inzulinrezisztencia árulkodó jeleiről ebben a cikkben olvashatsz. Minél inkább jellemzők rád a cikkben leírt tünetek, annál valószínűbb, hogy súlyos inzulinrezisztenciád van.

Egy másik lehetőség a cukorterheléses vizsgálat (=OGTT), mely nem túl kellemes, de legalább objektív eredménye van. A vizsgálat eredményeinek értékeléséhez ezt a cikket ajánlom.

A tünetek és az OGTT vizsgálat alapján meg lehet határozni az inzulinrezisztencia mértékét. Ezt követően történhet az étrend egyénre szabása.

Enyhe inzulinrezisztencia

Ha enyhe inzulinrezisztenciád van, és nincs rajtad súlyfelesleg, valószínűleg nincs szükség a szénhidrátbeviteled drasztikus korlátozására. Ebben az esetben is oda kell figyelni a szénhidrátok minőségére, de a mennyiség tekintetében nagyobb a mozgástér. Természetesen a rendszeres testmozgás, és a teljes értékű élelmiszerekre alapozott, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás ez esetben is nagyon fontos.

Súlyos inzulinrezisztencia

Ha a cukorterheléses vizsgálaton kiugróan magas inzulinértékeket mértek, és a tüneteid is súlyosak, szigorúbb megszorításokra van szükség. Így látatlanban nem szeretnék konkrét tanácsokat adni, de az szinte biztos, hogy kevesebb szénhidrátra lesz szükséged, mint napi 160 gramm. Persze az ideális szénhidrátmennyiség a fizikai aktivitásodtól és a testsúlyodtól is függ, de általánosságban azt lehet mondani, hogy súlyos inzulinrezisztencia esetén az ajánlott szénhidrátbevitel nem több, mint napi 140 gramm.

Manapság egyre több pozitív eredmény van a súlyos inzulinrezisztencia ketogén diétával való kezelésére is (ez kevesebb, mint napi 50 gramm szénhidrátbevitellel jár). Egy jól összeállított ketogén diéta kivitelezéséhez mindenképpen kérj segítséget egy hozzáértő dietetikustól! Egyesek számára valóban jelentős javulást okozat, de PCOS-ben való alkalmazásáról sajnos még kevés a tudományos adat.

By |2018-08-07T09:26:42+00:002018, február 19|